Ő nem tudta elfogadni, hogy vége
Kést ragadott és tett valamit végre.
Lassan végighúzta csuklóján a kést,
S várta míg előbugyog a vér.
Leült és nézte ahogy csorog
S elgondolkozott...
Vajon miért ragadott kést,
És vágta fel ereit?
Lassan elkezdett szédülni
Már-már alig tudott ülni.
Ledőlt a székről kínjában
Forgott a világ minden irányban.
Körülötte már minden véres,
Könnyezett, s elszállt belőle az élet...
Suttogott valamit mielőtt elment:
?Drágám, én téged nagyon szeretlek!?
Könnyes a szemem,
Remeg az ajkam
Nem fájdalmat okozni,
Szeretni akartam...
Bocsáss meg nekem
Szépen kérlek...
Meghalok érted,
Nem érzed?
Fáj az élet...minek éljek?ˇˇ
Már gondolkoztam a halálon,
de az túl kockázatos fájdalom...^^
Ezért csak szenvedek az életben,
hisz jobb megoldás nincsen^^
Az élet nem nekem való,
számomra a halál a tökéletes szó!