Barátok nélkül...
E világ se kell már nekem,
hisz barátok nélkül nincs értelme!
Most ülök,s elmerengek rajta,
hogy milyen szép napokat töltöttünk együtt.
De ennek már vége,
hisz az életnek mi értelme?
Barátok nélkül olyan,
mintha a szívednek tépték volna ki egy darabját...
Most egyedül vagyok,
s csak magamra számíthatok,
hisz a remény már elveszett bennem!
Felnézek az égre,s magamat látom,hogy mit vétettem.
Mindig is azon gondolkoztam,
hogy milyen az élet magányosan,
És most végre megtudtam,
s nem olyan amire számítottam!
Az élet bonyolult,de ez még azon is túl tesz,
hisz BARÁTOK NÉLKÜL nincsen élet!
Megtegyem...?
Utál engem mindenki,
az életem szétomlik.
Földön heverek,késsel a kezemben,
s elgondolkozok,vajon megtegyem-e?
Ha megtenném,senkinek se hiányoznék,
de viszont magamnak fájdalmat okoznék...
De ez engem már nem érdekel,
pocsék az élet,minek éljek...
Felállok,s az ajtót bezárom,
leülök az ágyra,s eremet felvágom.
Ömlik a vér az eremből,
a kés kiesik kezemből...
Földön találom magam,
én már végleg meghaltam!
Minek éljek?
Fáj az élet,minek éljek?
Már gondolkoztam a halálon,
de az túl kockázatos fájdalom...
Ezért csak szenvedek az életben,
hisz jobb megoldás nincsen!
Az élet nem nekem való,
számomra a halál a tökéletes szó!
MINEK?
Minek élni s létezni,
minek szeretni és érezni?
Minek élni,ha a lét csak fáj,
s a boldogság nem talál.
Szeretni nehéz,főleg ha bánt.
Te mindig voltál,mindig vagy,
s örökre megmaradsz!
Mit tegyek...
Nem tudom,hogy mit tegyek,
kuporodva merengek!
Két fal közé szorultam,
s ezen már semmi sem változtat.
Mindenki utál,ezt már megszoktam,
de erre még én sem számítottam...
Olyanokat mondtak h gyűlölnek,vagy éppen szeretnek,
majd a fejemhez vágták hogy megsértődtem,pedig nem.
Az élet már csak ilyen,bonyolult és kemény,
de remélem,hogy hamar véget ér...
Sírom...
Pocsék az élet,
menni kéne,
menni kéne egy csöndes helyre,
s ott maradni örökre...
Az a hely oly nyugalmas és sötét,
bárcsak most is ott lennék!
Ott nem számít ha sírok,
ez a hely az én sírom...
Minek és Miért...?
Minek élni,ha a lét csak fáj,s a boldogság nem talál...Minek érezni,ha az érzés egyszer elmúlik,s a szív darabokra törik...Miért fáj az,mit érzek...Miért kell,h vége legyen mindennek...Mindenki aggódik értem,ezt már meguntam,most én aggódok azért,mit elrontottam...Mióta megtettem,mindenki másképp bánik velem,már ő sem úgy néz rám mint régebben...Egy cselekedet megváltoztatta az egész életemet......
Asszem...!
Asszem boldogabb lett az életem,
de már a fene se tudja,mi történik velem...
Egyszer így,egyszer úgy,
sose tudom,merre visz az út..
Remélem egszer megtudom,
s nem lesz több bánatom.....!
BÚCSÚLEVÉL!
Elegem van a világból,egy lány félrelép utaidból..
Tudom sok mindent megéltünk,de ennek már vége,
azt kívánom legyél boldog örökre.
Sok mindent megéltünk,
de most beborult az ég felettünk!
Köszönök neked mindent,hogy voltál nekem,
mást soha nem is kértem.
Bárcsak itt maradhatnék még,
de a halál szava szólít.
A kést tartom magam előtt..könnyes a szemem,
az ég hangosabban dörög,lassan eltávozik a lelkem.
Esik az eső,az ég hív..
már nem maradok sokáig.
DE te kérlek csak a jóra emlékezz,a rosszat dobd félre..
Többet már nem fogsz látni!
Ha besüt a fény az ablakodon,tudni fogod,hogy az én vagyok.
E szavakkal búcsúzom most tőled,és tudd,hogy soha nem feledlek!
P!nk-Perfect (átdolgozás)
Rossz felé indultam egyszer,kétszer,