BÚCSÚLEVELEK

Mikor olvasod e sorokat,
 Nem találsz testemben lelket, csak romokat.
Nem kell rám többé főzni, mosni, 
Érkezik mostan a halottaskocsi.
Az élet része, mi mostan a halál,
 Gyászruhába öltözött a hollókamadár. 
Leveti köntösét,leveti sírva, 
Mikor e sorokat átfutod, én lent leszek a sírban.
 Nem te tehetsz róla, nem is senki más, 
Ez ügyekben egyedül csak én vagyok a hibás. 
Írnék én végakaratot,
de nincs nekem semmim,
 Nincsen semmim,
nem sírhatom ki magam senkin. 
Az emlék múlik, s vele a fájdalom, 
Búcsúkönnyek azok, mindet utálom.
 Mint holló gyászba borul-e halálos nap végén,
 Úgy nyugszom majd én is, szürke sírom mélyén. 
Veled leszek mindig, lélekben nem hagylak el sosem,
 Sírkövemen mindig, legyen majd egy totem. 
Még talán fel sem fogod mi történik velem, 
Egy utolsó percre fogd meg az én kezem.
 Megfogtad kezem, egy percre itt is ragadt,
 Lásd az élet kicsiny, rövid, csak egy pillanat.
 Érzékeny lelkem volt, kevés az élethez, 
Nem érdekel többé mások mit gondolnak, mit éreznek. 
Végre megpihenhetek egy időre,
 Ne légy miattam kidőlve. 
Itt nyugszom,itt kelek fel,
 Itt alszom, ha jön a reggel.
 Én már többé nem kelek fel,
 Elsőként tőled búcsúzom el.

Ígérem nem zavarlak többé ,
s most már végleg elmegyek.
Egy lány félre lép utadból,
és nem lesz többé  a játék szered.
Köszönöm,hogy szerethettelek,
egy világot törtél össze bennem.
De ne hidd,hogy könnyen el felejtelek.
Ha látlak párnámat könnyel öntözöm,
hangod sebet üt bennem, 
de ezt a fájó érzést mégis köszönöm.
Nevettél mikor engem sírni láttál.
Csalódott szívemmel szívtelenül bántál.
Te sem fogsz mindig kacagni nevetni.
Te is fogsz az életben sírni könyörögni.
De akkor már késő lesz.
Nekem Te mondtad,
hogy túl vagy már mindenen.
Mondhatod gúnyosan,hogy elmúlt szerelem.
Áruló fények másról beszélnek, 
azon a közömbösnek tűnő szemeden.
Fogadj el engem úgy ahogy vagyok,
hisz ennél szebb emléket úgysem adhatok.
Rossz is voltam hozzád szívtelen.
 Bocsáss meg mindent kedvesem.
Én is tartozom egy vallomással.
Nem lehetsz boldogabb soha mással.
Ha azokra gondolsz kik téged szeretnek,
Gondolj rám is mert Én is szeretlek! 

Egy fájó érzés tölti el szívemet.
Borzasztó csalódás,
mit feledni nem lehet.
Elhagyott ember lett belőlem.
Meg tört a szívem,s elhagyott reményem.
Gyötör a fájdalom elveszi eszemet.
Miért kell élnem?-Nélküled szenvedek!
Nincs kedvem elhagyott engemet.
Csak az igazság maradt,
mi meg ülte lelkemet.
El tudtad feledni,hogy szerettelek.
Azt a sok percet mit veled töltöttem el.
Eldobtál minden-minden szép emléket.
Össze törted szívem,
s elhagyott reményem.
Kísérj el majd az utolsó utamon.
De ne feled  szeretlek nagyon.
Ha a testem rideg deszka körülfogja.
Lelkem a sírhalom nyomja.
Fejem felett lesz majd a kereszt.
Arra írd fel hogyha még szeretsz.
S éjszaka örök almomból vissza-vissza térek
Mesélj a múltadról mondj valami szépet!

Egy lány ül a földön, hosszú haja a szemébe lóg, 
Csendben ír, kezében egy fekete toll. 
Az életét írja papírra, mely ma véget ér, 
Eljön érte a Halál és kezét nyújtja felé. 
A lány leírja az utolsó mondatot, 
A tollat leteszi, melyen vér csillog. 
Vérrel írta a levelet, a saját vérével, 
Majd egy gyertya alá rejti, hideg kezével. 
A szíve már régen fagyos, senki se szerette, 
Aki ismerte, az is csak elment mellette. 
E levelet egy régi barátjának írta, 
Aki már nagyon rég nem érdeklődött róla. 
Az egyetlen ember is elhagyta, akit szeretett, 
Ezért úgy döntött, hogy ennek ma véget vet. 
Nem volt miért éljen, ezért hívta a Halált, 
Ki el is jött, betartva a szavát. 
Megfogta a lányt és magával vitte, 
A csendes, örök sötétségbe. 

Ingyen weblap készítés, korlátlan tárhely és képfeltöltés, saját honlap, ingyen weblap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat